|
|
Képünkön az ember, aki megalkotta a Transformerst.
Nagyon sok szó esett az új Bayformers filmről, pedig a franchise életére nézve idén sokkal nagyobb dolgok történtek, mégis arról szinte sehol sem cikkeztek. Persze erről tehet maga a játéknagyhatalom Hasbro is, hisz hiába lett idén 30 (HARMINC!) éves a Transformers, nem sok víz folyt le emiatt. Jó oké, a gyűjtők és megrögzöttek már múlt év közetéből kapták az arcukba a különböző bejelentéseket, hogy milyen figurák jönnek ki, de tényleg csak ennyi az egész?
Ha jobban belegondolunk, ja, ennyi. Hisz ez az egész sosem szólt többről, mint egy brandnek a reklámozása. 1984-ben Amerikában egy rajzfilm-, és egy négy részes mini képregény sorozat a indítottak el, hogy ezzel is támogassák a Hasbro új játékait, a Transformerst. Aztán a rajzfilm megélt a tervezett egy évad helyett négyet, amit kiegészítettek egy teljes estés, pazarul animált filmmel, a képregény pedig egészen 1991 tavaszáig húzta, 80 résszel és megannyi kiegészítő minisorozattal, végül 2012-től egészen 2014-ig még húsz résszel egészült ki az eredeti képregény sorozat olyan alkotókkal, mint Simon Furman vagy Andrew Wildman. Időközben persze született rengeteg képregény, rengeteg rajzfilm, és persze a notórius Michael Bay filmek is, viszont ez is azt mutatja, hogy bár vannak hullámzások, mégis még Bayt is meg tudta fogni ez az egész történet. Vagy inkább a kapott milliók a felnőtteknek gyártott robotok marketing filmjeiből, melyeket 30 éve még csak gyerekeknek gyártottak. Akárhogy is, nem mehetünk el amellett, hogy bár a Transformers univerzumai tele vannak érdekes és mély történetekkel... de akkor is csak játékokról beszélünk a mi valóságunkban. Ezért gondoltam, mi lenne, ha ezt a remek harminc évet egy nagy áttekintéssel ünnepelném meg, de mivel le kell szűkítenem az egészet, muszáj koncentrálnom egy karakterre, akit mindenki ismer, és szinte mindenhol meg is jelent, végig lehet vinni a Transformers fontosabb mérföld kövein. Mivel úgy is minden hivatalos fikciónak, legyen az mese, film, képregény, novella meg van a maga játéka, amit éppen akkor reklámozott, maradjunk is csak ebben a dimenzióban: a valóságban.
How about Megatron
Miért pont Megatron? Azonkívül, hogy szinte mindenki ismeri, aki valaha hallotta a Transformers szót, az egyik legikonikusabb alakja az egész franchise-nak, kit már párszor próbáltak kivonni a forgalomból, de végleg sosem sikerült. Se a történetekben, se a játékok vonalában. Akkor kezdjünk is bele.
Mega Micro Change Tron
 |
Ha a transformerek élnének, tuti hinnének az újjászületésben. Megatron már jelen volt 1984 előtt is, mielőtt ő jelen lett volna: a Takara (kb japán Hasbro) már 1983-ban piacra dobta Walther P-38 U.N.C.L.E. fantázia néven a Micro Change franchise alatt, mely amúgy a 1974-ben japán piacra betört Microman-t cserélte le, mely igazán tekinthető a Transformers ősének. Igaz, itt még nem tudott senki sem átváltozni semmivé, ám a sci-fi/robot/kiborg elemek már itt is életre keltek. Takara magát az átváltozósdit amúgy a Diaclone-nal kezdte 1980-ban, majd két évvel később behozta a „car-robots” alvonalat, melyben a robotok földi járművekké tudtak átalakulni. Itt többek között megtalálhatjuk Optimus prototípusát is 1982-ből. Vissatérve a Micro Change-re, tudjátok milyen háttérsztorit találtak ki az alkotók a robotokhoz? Semmilyet. Ekkor már állítólag javában folytak a tárgyalások a játékok amerikai megjelenéséről a Hasbroval (kikkel mai napig gyümölcsöző kapcsolatot ápolnak), és maga a Hasbro ajánlotta, hogy sokkal értelemesebb lenne összefonni a két alakváltó játékvonalt egybe, és úgy kialakítani nekik háttértörténetet. Hát ebből lett ugye maga a Transformers.
Egy másik 1984
 |
Szóval 84-et írunk, elindult az elég kezdetleges, már-már bájosan bugyuta képregény (ahol egyszer maga Pókember is tiszteletét adta) és egy animációs hibákkal teli rajzfilmsorozat. A készítők nem is gondoltak arra, hogy milyen magokat ásnak el az akkori ifjúságban, és hogy mekkora virágzásnak is indul az egész alakváltósdi. Az elején nagyon is gyerekeknek szánt képregény és rajzfilm meséket pár év után hamar felváltotta a történetek mélysége. Elég csak a képregényíró Simon Furman angliából amerikába való áthelyezésére gondolni, ki az addig szinte egydimenziós karakterekből és lineáris sztorikból hirtelen érző, szenvedő, rokonszenvezhető lényeket, történeteket szőtt.
Galvatron színrelép
 |
1986-ban, két évad színes és vidám rajzfilmsorozat után valami nagyon kemény következett be. Ugye ekkor még csak gyerekek nézték és olvasták a Transformerst, 8-tól max 16 és korig lehetett betenni egy átlag rajongót. A Hasbro valamiért úgy döntött, itt az ideje kivonni pár régi játékot és lecserélni őket valami újjal, és ezt az újat egy gyönyörűen animált és kiváló szinkronszínészekkel megfűszerezett (Leonard Nimoy, Orson Welles, Eric Idle, stb) egész estés animációs filmmel próbálta promózni. A film nagyon pazar lett, de a magyar szinkronos verzióját tényleg SENKI ne keresse, a saját egészségének érdekében (én szóltam). Hol lehetett itt a gond? Hát mondjuk ott, hogy több moziból is sírva rohantak ki a gyerekek, mikor a két évadon át szeretgetett autobatjaikat sorra lőtték szitává az álcák, de a kegyelem döfést talán mégis csak Optimus halála jelentette, kit ugyan persze kénytelenek voltak visszahozni megint csak két évad után, de ezt akkor még a kis kölkök nem tudhatták.
Minket most nem ezek érdekelnek, hanem Megatron. Vagyis akivé lett Megatron: Galvatron. Ő ugyan is nem tűnt el, csak átalakult (és Mr Spock hangját örökölte). Egy, még az előző énjétől is sokkal őrültebb és vérszomjasabb főgonosz, kinek a gazdája a világok pusztítója, Unikron. Kezdésnek nem is rossz.
Második Generáció
|
|
90-es években járunk, a Hasbro-nak különböző amerikai törvények miatt váltania kell pár játékán, például az egyik saját best sellerén, Megatronon. Ugyanis az ő második alakja túlságosan hasonlít egy igazi pisztolyra, ami a gyerekekre nézve ugye rendkívül veszélyes lehet. Semmi baj, gondolhatta a Hasbro, akkor mostantól ő egy pisztolynál is pusztítóbb dolog lesz, mondjuk egy tank. Ezzel persze semmilyen vizsgáló bizottságnak nem volt már baja, hisz miért is lett volna, ugye.
Hogy el tudják adni az új karaktereket, mert Megatron mellett azért átalakítottak sok mindenki mást, és hoztak is létre még kis kobakokat, egy új képregényt indítottak, melyet szintén a már említett Simon Furman írt meg, és Transformers: Generation 2 néven jött ki, magyarul viszont nem lett papíron publikálva sajnos (leszámítva a hálózsákos online változatot, link lejeb), pedig egy igen sötét történetet tártak elénk a készítők. Ez időtájt nem tudták megtámogatni rajzfilmmel a brandet.
Bestiák
 |
Eladásokban siralmasan alulteljesített a második generáció, a Hasbro pedig tudta, hogy újítani kell, de nagyon. A célközönség is felnőtt időközben, ezért a brand minden részét meg kellett változtatni, hogy életben tudjon maradni a Transformers. Így jutottunk el a Beast Wars-ig (majd később Beast Machine), ami az addigi konvenciókat teljesen felrúgva, szinte mindent újraírt. A helyszín és idő a dinókkal teli Föld, ahova a leesett Transformerek az ő alakjukat felvéve próbálnak beolvadni környezetükbe. A két frakció a jó fej Maximal (autobot) és a nem jó fej Predacon (álcák) részre bomlik. A régi rajongók pedig artikulálatlanul üvöltve követelik vissza régi kedvenceiket. Azonban a brandet támogató sorozat olyan jól sikerült, hála az íróknak. Az utolsó résznél a már sokat emlegetett Simon Furman is feltűnt, akinek az volt az első kérdése a felkéréskor, hogy „Na és melyik karaktert ölhetem meg?”.
Mostani szemmel érdekes visszatekinteni a sorozatra, pláne a nagyon nem jól öregedő CGI animációkra, így a fiatalok hamar elrettenhetnek az egésztől, pedig kellemes szórakozást nyújt a széria.
Bayformers
 |
Hát erről egész héten cikkeztünk, most tényleg írjak bármit is hozzá? Kamera rezgések, csak színekről felismerhető robotok, unalmas történetek, féldimenziós karakterek... Ne akarjátok, hogy folytassam.
Persze most rengeteg mindent kihagytam, tényleg csak a fontosabb mérföldköveket próbáltam megemlíteni, azt viszont lehet látni, hogy csak megújulással és kellő mélységgel lehet egy ilyen brandet életben tartani. Ilyen szempontból nézve, maguk a Bay filmek is üdítőnek mondhatónak, kár, hogy nem éltek a lehetőséggel eléggé, bár a dollár milliók lehet inkább őket igazolják.
Hogy mégis említsek pár pozitív példát az elmúlt évek terméseiből: az IDW képregény kiadó által publikált More Than Meets The Eye-ban Megatron, miután megmenti az egész univerzumot, megtér és Autobot lesz. Sőt, az ő eredettörténete szerint ő amúgy is szabadságharcot indított el az elnyomott rétegért, csak útközben kicsit elgurult a gyógyszere. Annyira, hogy mostanában egy autobot pszichológus kérdezgeti őt a bajairól egy hajón, míg a legénység néhány másik tagja pedig halálfélelemtől és depressziótól szenved. És mindez remekül van találva, ajánlom mindenkinek ezeket a kiadványokat, sokkal jobb szórakozást nyújtanak, mint a film, és sokkal jobb megemlékezés is arról, hogy talán ez az egész valahol, legalábbis nekünk mégis csak több, mint harminc éve folyamatosan pörgő reklámok játékai.
|
|
Ajánlott irodalom:
- Transformers G1 (57. résztől)
- Transformers G2
- Transformers: Regeneration One
- The Transformers: Megatron Origin
- The Transformers: More Than Meets The Eye
- The Transformers: Last Stand of the Wreckers
Ajánlott filmek/sorozatok:
The Transformers: The Movie (1986)
Beast Wars: Transformers
Beast Machines: Transformers
Ajánlott játék:
Transformers: War for Cybertron sorozat
